A technológia, mint társadalmi kihívás

2019.11.25

Nehogy azt higgyük, hogy a digitalizáció csak a vállalatok és a magánszemélyek életét forgatja fel. Az államoknak, sőt az általuk alkotott közösségeknek is egészen új kihívásokat jelentenek az új technológiák, hiszen alapvető funkcióikat vehetik át, illetve új feladatok ellátását kényszerítik ki. Az előttünk álló kihívásokról is beszél a T-Systems Symposiumon Vágujhelyi Ferenc, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke.

Az emberi civilizációt mindig a nagy technológiai ugrások vitték előre, a keréktől és az ekétől kezdve a nyomtatáson és a gőzgépen át az elektromosságig. Ezek a változások persze mindig nagy társadalmi megrázkódtatásokkal jártak, nem mindenki volt képes egyformán jól alkalmazkodni az új helyzetekhez. Ebbe a sorba a tartozik az utóbbi évtizedek informatikai, majd digitálizációs átalakulása is. „Ma már odáig jutottunk, hogy külön rétegként fészkel be saját identitásunk és a világ közé a digitális tér: azon keresztül látjuk a környezetünket, az emberi kapcsolatainkat”, mondja Vágujhelyi Ferenc, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) elnöke, aki az idei Symposiumon az Állam és állampolgár szekció nyitóelőadását is tartja.
A digitalizáció bizonyos területeken az állam hagyományos szerepét is kezdi megkérdőjelezni. A személyek, dokumentumok hitelesítése például mindig is állami feladat volt: az állam adott ki olyan okmányokat, amelyekkel polgárai hitelt érdemlően tudták bizonyítani, hogy ők azok, akiknek mondják magukat. A blokklánccal viszont megjelent a decentralizált hitelesítés lehetősége, amely már egyetlen állam joghatósága alá sem tartozik. „Még ma sem tudja senki, kicsoda Szatosi Nakamoto, noha az általa létrehozott Bitcoin összértéke az árfolyam csúcsán nagyobb volt, mint Magyarország teljes GDP-je”, hozott egy jellemző példát Vágujhelyi Ferenc.
Lehet azt mondani, hogy ne csináljunk ebből problémát, csak karoljuk fel az új technológiákat. Ez azonban nem ilyen egyszerű, figyelmeztet az NHIT elnöke. Képzeljük el, hogy annak idején a svájci frank alapú lakáshiteleket már blokklánc alapú okosszerződésekben kötik meg, és a szerződések össze vannak kötve a szintén blockchain alapú ingatlan-nyilvántartással. Amikor beütött a válság, és az adósok egy jelentős része nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket, az okosszerződések klauzulái automatikusan végrehajtódtak volna – és így egyik napról a másikra családok tízezrei vesztették volna el ingatlanjaikat. „Az állam ebben az esetben nem tudott volna beavatkozni. A szerződések betűjével ez összhangban lett volna, de a társadalmi érdekekkel semmiképpen, és igazságosnak sem lehetett volna nevezni. Az állampolgárok a digitális korban sem matematikai algoritmusoktól várják a védelmet, hanem az államtól és választott képviselőiktől”, mondta Vágujhelyi Ferenc.
Ez lehet az állam egyik fontos szerepe: megértetni az emberekkel, hogy vigyázzanak az adataikra, vagy legyenek tudatában annak, hogy ki milyen információkat szerzett meg róluk, és azokat milyen célból tárolja. Ahogy az NHIT elnöke fogalmaz, az emberek a kényelmükért vagy az ingyenes szolgáltatásokért cserébe hajlamosak rengeteg adatot megadni magukról. Ha azonban valamit látszólag ingyen kapunk az internetről, akkor voltaképpen a saját személyes adatainkkal fizetünk: észre sem vesszük, és mi magunk lettünk az árucikk. A képzésnek és a tudatosításnak óriási szerepe lesz a közeljövőben – de aki számára nem fontos saját adatainak védelme, azt akarata ellenére nem lehet megvédeni, tette még hozzá Vágujhelyi Ferenc.